Döntetlen a Dubrovnik ellen - Szurkolói beszámoló
A kezdés előtt meglepődve vettük tudomásul, hogy vízilabdához képest meglehetősen sok, mintegy 100 horvát érkezett a mérkőzésre. Többségükben családtagok, rokonok, barátok lehettek, de az ificsapat tagjai is itt voltak. Sajnos a létszámhoz képest meglehetősen halkak voltak, nem is szurkoltak, csak néha a gólok után elénekeltek 1-2 dalt, amit azonban majdnem mindenki énekelt is. Összességében a létszám nagyon jó, bár többségük útját állítólag a klub fizette.
A mi oldalunkon egész normális létszám, a hangerővel nem is nagyon volt gond.
Elmentünk 3-0-ra, és már kezdtük azt hinni, hogy ez egy egyszerű meccs lesz. Pedig tudtuk azért, hogy a Dubrovnik nem egy rossz csapat…
Sajnos nem is sikerült elhúznunk, de azért általában vezettünk.
A lelátón 3 dobbal felszerelkezve szurkoltunk, zúgtak a dalok, a horvátok általában tapsolták a ritmust arra, amit énekeltünk, szóval 1-2 kivételtől eltekintve teljesen barátságos légkörben zajlott a mérkőzés. Az az 1-2 kivétel elsősorban Kiszelly úrnak szólt, amiért tétlenül nézte, hogy a Dubrovnikiak a ráúszásnál beljebb húzzák a kaput ill. előbb indulnak el, mint ahogy a bíró sípol…
Sajnos a végefelé már láttuk, hogy nem lesz meg a szükséges 3 gólos győzelem, de nekem pl. a tavalyi év jutott eszembe, amikor is megszereztük a csoportelsőséget, majd összekerültünk a Dominóval…
Nálunk zúgott a "Mindent bele!", de sajnos mintha ma Ádi egyedül lett volna a medencében… Ő küzdött, hajtott is rendesen, és nem egyszer sikerült fontos pillanatokban jól megjátszania a labdát… Rajta nem múlott.
Viszont a játék siralmas volt, ennyi helyzetet nem lehet fölé / mellé lőni…
A lelátói tevékenység a vége felé már egy kicsit egyhangúra sikeredett, de azért nem volt rossznak nevezhető a mai szurkolás (nekem legalábbis nem tűnt annak…).
Összességében elmondható, mind a csapat, mind a tábor részéről, hogy többre lennénk képesek, és ezt legközelebb bizonyítjuk is!
Azért szép volt fiúk!
HAJRÁ VASAS!
|