Két negyedig még bíztunk a sikerben

Vajon sikerül-e 3 góllal legyőznünk horvát riválisunkat, vagy „be kell érjük” a csoport második helyével? Nem mindegy…

A másik három csoport első helyezettjét csak úgy kerülhetjük el, ha mi is megnyerjük a miénket. Mert hát borzasztóan bízunk a sikerben, de a papírforma az papírforma…

Már a nyolc között lenni is fantasztikus teljesítmény, de ha idáig eljutottunk, miért ne dédelgethetnénk még merészebb álmokat. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem a szombati Jug Dubrovnik elleni derbi kezdete előtt. A horvát szurkolótábor száma és hangereje pedig arra engedett következtetni, hogy ők sem viccelnek, számukra is az 1. hely megszerzése a cél. És valljuk be, a kinti 12-10-es eredmény nekik kedvezett.

Szerencsére rácáfolt kételyeimre kedvenc csapatom, hisz Steinmetz Ádám jóvoltából az első negyedben 3-0-s vezetésnél sikerült a horvátoknak először bevenni Nagy Viktor kapuját. A szurkolótábort is túlharsogtuk, kettős siker…

Tehát 3-1-nél folytatódott a második negyed, és Vindisch Ferin másodszor sem tudott kifogni a ráúszásnál a kaput sportszerűtlenül előbbre húzó horvát játékos. De mindenki megkapta ami jár neki, a labda a miénk, a füttyszó az övé volt. Ádám pedig nem volt rest, kiváló centerezésének újabb gól és emberelőnyök sorozata lett az eredménye.

Pedig gyötörték rendesen, negyedik góljára ütéssel reagált az őt védő játékos, a bírók pedig „megköszönték a közreműködést”, és cserével végleg kiállították őt. Ezután sajnos két horvát gól következett, majd Vindisch Feri megunva rövid (ám annál eredményesebb) góllövőlistánkat, úgy döntött, itt az ideje, hogy bővüljön, és meg sem állt három gólig. Eközben sajnos feljöttek a horvátok, és a meccsen először vezetést is szereztek a harmadik negyed vége előtt. A hajó elúszni látszott…

Azért mi folytattuk a szurkolást, bár megerősödött a horvát tábor. „Azért a meccs még meglehet” – gondoltuk optimistán. Tett is róla Varga Dani, az ő nevével bővült góllövőlistánk. Sajnos nem lett igazunk, utolsó emberelőnyét kihasználva döntetlenre hozta a meccset ellenfelünk, a végeredmény 8-8.

Az öröm és a csoportelsőség az övék, mi pedig kicsit előnytelenebb helyről, de hasonló lelkesedéssel és a nyolc között várjuk a folytatást.

A lelátón Varga Dénes mellett a röplabdás Tóth Szimit fedeztem fel, aki lábadozik műtétje után, de a játékára még igen sokáig várnunk kell, addig marad neki is a szurkolás.

Biros Péter és Gergely István pedig reméljük nem leendő ellenfelüket térképezték fel, amilyen szerencsénk a sorsolással lenni szokott…