Női kézilabdacsapatunk idei eredményei felvetik az emberben a gondolatot, itt lenne az ideje megnézni ezt a csapatot. Eddig értékes győzelmek és egyáltalán nem szégyellnivaló vereségek jellemezték a csapat útját.
Csütörtök este azzal a Hódmezővásárhellyel kellett lányainknak mérkőzniük, amely kettő ponttal áll előttünk, és a gólarányuk is mindössze három góllal jobb a miénknél. Ezek alapján minden bizonnyal nagyon izgalmas mérkőzésre van kilátás, ezért irány a Fáy utca.
Nincs olyan nagy hangulat, mint a régi szép időkben, de nem is annyira néptelen a lelátó, mint az elmúlt évben. Nagyjából tízen vállalják a hangos szurkolást, szemben a túloldalon helyet foglaló cirka húsz vásárhelyi szurkolóval. Kellemes, már-már családias a hangulat. A táborok felváltva támogatják csapataikat, akik eleinte felváltva lövik a gólokat. Aztán megugranak lányaink, és hamar négygólos vezetést szereznek. Futballmérkőzéseken felnőtt szurkolónak kicsit furcsa, hogy az osztrák bírópáros nem nyomja a Vasast, gondolkodás nélkül fújják be ami jár. Majdhogy nem minden kihagyott ziccerünkre jut egy büntető, amit biztos kézzel értékesítünk. A hangulat már túl van a családiason, lassan emlékeztetni kezd egy sporteseményre.
Így jutunk el a szünetig, amikor 12-7 –es eredmény áll az eredményjelzőn. És ha a ziccerek is bementek volna, 10 fölött lehetne a különbség.
Aztán a második félidőre leül a csapat játéka és ezzel együtt leül a hangulat is. Érthetetlen 15 perc következik, amelyben lassan de biztosan csökken az előnyünk. Sorra adjuk el a labdákat, hagyjuk ki a ziccereket. Ráadásul a második félidőre a játékvezetők is keményítenek. Mintha megpróbálnák kárpótolni a vendégeket az első félidei kemény ítélkezésért. Most mintha kicsit minket súlytanának ítéleteik. Ekkor kezdjük el nagyon sajnálni az első félidőben kimaradt óriási helyzeteket. Ugyanis a félidő felére előnyünk mindössze két gólra csökken. A vásárhelyi szurkolók egyre hangosabbak, a hazaiak egyre kétségbeesettebbek. Nagyon nehéz negyedóra következik. Farkas Andrea tartja bennünk a lelket, fantasztikus formában véd. Nagyon fontos pillanatban büntetőt is hárít. És ekkor, mintegy varázsütésre a lányok megrázzák magukat, és hihetetlen hajrába kezdenek, ezzel a szurkolókat is tűzbe hozva. Néhány parázs jelenet után az igazi fordulópont az lehetett, amikor emberhátrányból is sikerült gólt szereznünk. Koroknai Viki a csapat kapitánya kiint a szurkolóknak, kéri őket segítsenek, támogassák a csapatot. A kérés meghallgatásra talál. A közönség tombol, és most már a vásárhelyi szurkolók hangja nem hallatszik, hiszen több mint százan kiabálják, hogy „Hajrá Vasas!”
Szól a dob, és zúg a taps. Szép volt lányok!
A hangulat fantasztikus, és felemelő. A vége már egészen olyan, mint a régi szép időkben.
