Éppen hajnali negyed öt van, de még mindig nem hagy nyugodni az a fantasztikus élmény amiben tegnap délután a Gödöllőre látogató mintegy 20-30 fős VASAS tábornak része lehettet.

Érdekesnek ígérkezett a tegnapi mérkőzés, leginkább azért mert a Gödöllői csapat igencsak megerősödött tavalyhoz képest, míg a mi lányaink még nem igazán lendültek formába idén. Az elsőszámú negatív előjel a JRK elleni kínkeserves győzelem volt. A meccs után több játékos is odajött kérdezve „ugye jöttök... jöttök Gödöllőre?”. Ők is érezték az nagyon kevés volt, és ez nagyon fontos lesz!

Hát vettük a lapot, és szép számmal el is indultunk Gödöllőre, hogy megtegyük ami tőlünk telik. Meg kell itt említeni, hogy a VASAS SC vezetősége, mint már annyiszor, most sem volt képes biztosítani számunkra, hogy a szívünknek oly fontos szakosztályok ne egyidőben játsszanak, így a kézis lányok hősies egygólós győzelmét egy kisebb lelkesítő gárda tudta csak kiszurkolni... talán megérdemelnénk a figyelmet!

A hangulat a tetőfokára hágott rögtön a kezdő sípszó után, ennek fő oka az volt, hogy mindenki érezte, most már fel kell ébredjen az alvó oroszlán, és végre igájába kell hajtsa a magyar mezőnyt a VASAS gárdája idén is, ugyanúgy mint tette azt a tavalyi évadban. Kisebb, de mégis meghatározó ok volt, hogy a minden professzionalizmust nélkülöző gödöllői szakvezetés úgymond internetes üzengetése szépen felkorbácsolta a hangulatát táborunknak.

Egy szó mint száz, belendültünk, önkívületben bíztattuk a lányokat, és volt miért! Fantasztikus volt az első szett! Ha lett volna arrafelé egy kapu azt mondhatnám egykapuztunk, de mivel nem volt ezért azt, hogy egyszerűen a földbe döngöltük enyhén elszállt ellenfelünket! 19-9-nél számoltuk ki őket, és a folytatás sem volt gyengébb! Simán megvolt az első játszma!

Ilyen szurkolást idén még nem produkáltunk semmilyen szakosztály meccsén. A második szettől nem tudtam eldönteni, hogy kapok e levegőt még valaha, vagy be tudom e fejezni a következő ritmus dobolását... még Kázmért is le kellett adnom két  játszmára, mert nem bírtam. Aggódtam is, hogy csajok észreveszik milyen gyenge vagyok, de persze ők nem ezzel foglalkoztak. Akaratukat végig érvényesítve, biztosan kézben tartották a játékot a második játékrészben is, mígnem a finisben, kis bírói segédlettel, megbotlottak.

Hollósy úr érezte is rögtön a vérszagot, és próbált hű lenni tavalyi kijelentéséhez, miszerint reális esélyük van a VASASsal szemben. Hát nem volt! A csapatunk leghengerlően játszott, és bedarálta az esélytelenül is maximumot hozó, és ezért teljes elismerést érdemlő hazai gárdát. Mind a harmadik, mind a negyedik játszmában ellentmondást nem tűrően oktatta a röplabdát a VASAS! A vége 3-1 ide, és három pont ide, és harmadikok vagyunk, és boldogok is vagyunk! Hatalmas kő esett le mindenki szivéről, ugyanis ez volt az egyetlen derbi (aposztrofálom annak akkor is, ha a Gödöllő gyaníthatóan csak az éllovas hármas mögött fog végezni az alapszakaszban) amit a csapat hozni tudott, a kínos NRK és BSE vereségek után.

Végre látszik az alagút végén a fény, megcsillant a VASAS, az a VASAS amely éppen annyira hivatott, mint a tavalyi, csak éppen eddig az eredményekkel adós maradt. Fantasztikusan küzdöttek a lányaink már a JRK ellen is, de most mindezt az akaratot ötvözni tudták eredményes, és helyenként igencsak mutatós, önérvényesítő játékkal!

GRATULÁLUNK NEKTEK, ÉS KÖSZÖNJÜK!!!