Gödöllőre kéne menni... Sok -sőt nagyon sok- VASAS szimpatizáns gondolta ezt vasárnap délután.

A helyi érdekű vasúttal és a gépkocsikkal érkező félszáz szurkoló tisztességgel megtöltötte a számukra kijelölt lelátórészt.

A melegítő csapat a megszokott dalokat hallva, rögtön otthon érezhette magát. Mindezt az első szett eredménye is igazolta. Meggyőző fölénnyel hoztuk, bár ez lassan már megszokott dolog, az első szettet.

És ahogy az lenni szokott, a második játszámában vissza is estünk.

A folytatásban azonban minden az elképzeléseknek megfelelően alakult. A csapat jó játékkal örvendeztette meg szurkolóit, Virágot remekül pótolta Timi, Tészta és Anita kiváló teljesítménnyel vidámította a publikumot.

Mindezek ellenére a tábor kritikusabb tagjai kicsit sokalták gödöllői pontokat.

Csütörtökön következik a Kecskemét elleni kupameccs.

Ahol számolgatásnak helye nem lehet, hiszen a tét a kupa elődöntőjébe jutás.

Mivel számolgatás az volt…

Tovább fokozódottak gyomorbántalmaim és alvászavarom az elmúlt hétvégén. A történet messzire nyúlik vissza, egészen a szombati Jug elleni póló meccsig. Történt ugyanis, hogy ott nem nyertünk, és a csapat is úgymond alulteljesített… De csak ezután jöttek az igazán nehéz pillanatok.

Szurkolótársaim egy része ugyanis elkezdte fejtegetni, mi is lenne nekünk a jobb a Gödöllő elleni mérkőzésen röpin.

Ők arra jutottak, hogy veszíteni kell minimum 3-1-re, így tuti elkerüljük a Miskolcot a rájátszásban. Őket ez a beszélgetés nyugalommal, míg engem másnap 17:30-ig el nem múló mérgelődéssel töltött el. Kénytelen voltam felidegesíteni magam ezen, hiszen a VASAS-nak egyetlen eredmény jó minden esetben, az pedig egy 3-0-ás győzelem. Mindig mindenki ellen ez kell legyen az elvárás.

Hiszen mi vagyunk az a csapat, amelyik vezette a bajnokságot az első két felvonás után. Az a csapat amelyik a bajnoki címről már nem csak álmodik, hanem a realitások talaján állva célkitűzésként emlegeti azt. Miről beszélünk akkor? Ki az a MISI, akit mi kerülgetnénk? Csak egy csapat a hét közül, amit verni kell mint a habot. Hát pontosan ennyi.

Szombat este már Borkovics Zolcsi is nyugtatott, hogy nem gondolom ezt komolyan, de igazán csak a meccs adott erre megnyugtató választ. Virág nélkül is elmostuk a gödöllői álmokat. Habár mintha az ellenfél egyszer már leszerepelt edzője azt említette volna, hogy reális esélyeik voltak. Szerencsére ezt rajtunk, VASAS szurkolókon kívűl senki nem hallotta meg. Mert ez finoman szólva alaptalannak tűnhetett volna annak aki látta az összecsapást. De ez már legyen az ő szemüvege gondja.