Egyértelměen pozitív fogadtatásra talált amikor a 6. forduló után a labdarúgócsapat vezetői bejelentették: a távozó Tamási Zsolt helyét Egervári Sándor foglalja el a Vasas kispadján.

A mesteredző egy Fradi elleni vereséggel kezdett, és az MTK elleni bravúros gyôzelemmel zárta az idényt. De hogyan értékeli a köztes időszakot?

"A hazai mérleggel elégedett lehetek, hiszen az öt hazai találkozóból négyszer nyertünk, az úgymond hatpontos meccseken megfelelően szerepeltünk. Az egy szem, Fradi elleni vereség kapcsán sem fogalmazhatok meg túl sok kritikát, igazán kitett magáért a csapat.

Nem úgy idegenben. A Fáy utcától távol négyből négy zakót könyvelhettünk el. Idegenben valóban sikertelen volt a gárda, ám a gyengébb produkcók apropóján megjegyzendő, hogy a tabella első feléhez tartozó csapatok ellen kellett megküzdenünk. Ezekkel a találkozókkal kapcsolatban valóban csak egy-két pozitív momentum említhető, mint például az, hogy Debrecenben sokáig döntetlenre álltunk.

Két meccs azonban máig megemészthetetlen maradt a számomra, két, fogalmazzunk úgy, kakukktojás találkozó, amelyekkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Az egyik a győri bajnoki, amelyen vezettünk, majd kiengedtünk, és pont nélkül kellett távoznunk. A másik a Honvéd elleni kupameccs. Utóbbi valóban fájó emlék valamennyi Vasas-szurkoló számára... Tudjuk, mást vártak a drukkerek. Nem szeretnék magyarázkodni, gyenge teljesítményt nyújtottunk. Talán a lehetőség bénítólag hatott, hiszen mi is értesültünk arról, hogy több nagycsapat is búcsúzott a sorozattól, kicsit túldimenzionáltuk a derbi jelentőségét, ami görcsössé tett bennünket, de nincs mit szépíteni, egyértelmű csalódás az a meccs."

És milyen pozitív élmény érte ittléte során?

"Amikor beléptem az öltözôbe, azt tapasztaltam, hogy egy önkritikus társaság éli mindennapjait a Fáy utcában, amely sokkal többet vár önmagától, és tudtam, az efféle hozzáállás záloga lehet az előrelépésnek. Fontos az önkrontoll, a belülről fakadó kritika fontosabb a kívülről érkező bírálatnál. Ugyancsak örömteli, hogy az év végi fakultatív edzéseket igen nagy számban látogatják a játékosok, ami mutatja, szeretik, amit csinálnak.

Harmincadikán egy kispályás tornát szervezünk, amolyan házi bajnokságot, ezúttal persze a harmadik félidő, amikor együtt koccintunk és búcsúztatjuk az óévet, lényegesebb lesz majd az azt megelőző kettőnél."

Ugyanazok koccintanak-e szilveszter elôtt egy nappal, mint akik január hatodikán megkezdik a felkészülést, vagyis átalakul-e a keret?

"Tárgyalunk, ám egyelôre nem szeretnék konkrét nevekkel szolgálni, most még tényleg nem publikus egyik labdarúgó személye sem. Annyit elárulhatok, többekkel biztató beszélgetéseken vagyunk túl, így remélhetôleg a felkészülés kezdetén már új arcok is feltűnnek."

Ha megvalósulnak a tervezett átigazolások, milyen bajnoki helyezéssel lesz elégedett?

"A vezetés az ötödik-nyolcadik hely valamelyikét tűzte ki célul, elsôsorban a Vasas hagyományait szem előtt tartva, hiszen egy feljutó csapat többnyire arra pályázik, hogy az első évben megkapaszkodjon az élvonalban. Ám azt mondom, ha a középmezőnyt, vagy annak elejét elérnénk, nem lehetne kifogásom, és a saját edzői pályám szempontjából is sikeresnek ítélhetném az évet."

Miben kell fejlôdnie az együttesnek ahhoz, hogy ne csak álom maradjon az az ötödik hely?

"A csapatjáték híve vagyok, remélem védekezésben és támadásban is jelentkeznek azok az elemek, azok a stílusjegyek, amelyek a korábbi csapataim játékát is jellemezték, azaz a jobb csapatjáték kialakításán fáradozunk majd januártól."