Labdarúgó csapatunk tavaly, november 29.-én játszotta le utolsó bajnoki mérkőzését. Azóta eltelt valamivel több, mint 6 hét. Keddig egészen pontosan 45 nap. Kedden este a Láng Vasas pályáján mintegy 200 mindenre elszánt, foci-elvonási tünetektől reszkető szurkoló gyülekezett, és várta csapatunk idei első edzőmérkőzését. Izgatottan kerestünk új arcokat, illetve kérdeztük a régieket, hogy kivel mi a helyzet.
Ki egészséges? Ki sérült? Ki beteg? Mi várható a hét végén a teremtornán?
Nem sokkal 5 óra után, amikor megjelentek a játékosok, eleredt az eső, és úgy döntött, ha már itt van, marad is, és velünk nézi meg a meccset. A mindenre elszántak ezt sem bánták. Álltunk a bokáig cuppanó sárban, és már azt a 20 percet is nehezen viseltük, amivel később kezdődött az edzőmeccs az előre meghirdetettnél. De aztán ez a húsz perc is eltelt, és a játék elkezdődött.
Magáról a mérkőzésről nem írnék sokat, hiszen csak a felkészülés első állomásánál tartunk, ráadásul korántsem a legjobb összeállításunkban játszhattunk. A pálya szélén csak a korlát mellől nézhette a meccset Schultz Levente, akinek még mindig nincs rendben a hasfala. A csapat kapitánya Tóth András is egy esernyőbe kapaszkodva nézte végig a mérkőzést. Ő talán február elején kezdhet el edzeni. Ködöböcz Csaba is a lábadozók között nézte végig a mérkőzést. Keresztúri András és Sallai Balázs a pályára sem jöhetett ki. Utóbbi lázas betegen feküdt otthon a mérkőzés időpontjában. Baranyai és Rob már könnyített edzéseket végezhet.
Eltelt három nap az első edzőmeccs óta, amikor telefonon értük utol Tamási Zsoltot, a csapat edzőjét, és kérdeztük a csapatról, gondjairól, örömeiről.
Sajnos semmivel sincs könnyebb helyzetben a csapat, mint november végén voltunk, sőt, problémáink csak szaporodtak. – kezdte mondandóját Tamási Zsolt- A sérültek ugyan lábadoznak, és Tóth András kivételével, várhatóan 2 héten belül mindenki hadra fogható lesz, de sajnos igazándiból nincs hol edzenünk. Sajnos, hiába kértünk már november végén időpontokat a Láng Vasastól edzésre, nem kaptuk meg azokat, amiket szerettünk volna. Érdekes módon a kerület egyetlen műfüves pályáját a Ferencváros használhatja a legjobb időpontokban. Így tehát ezen a héten mindössze háromszor tudtunk teremben edzeni, ezen kívül futóedzéseket tudtunk tartani. A teremben az öt-öt elleni játékot gyakoroltuk, pedig igazándiból a teremtornára nem akartunk külön készülni. Úgy gondoltuk, az is a felkészülésünk egy állomása lesz, de a cél továbbra is a Kupa és a Bajnokság. Ennek ellenére kíváncsi vagyok, mire leszünk képesek teremben. Szeretném, ha bizonyítani tudnánk, hogy nem véletlenül céloztuk meg az első osztályt. Ráadásul miután úgy tudom, sok szurkolónk látogat ki az újpesti csarnokba, nekik is tartozunk annyival, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból, és igazi közönség-szórakoztató játékkal rukkolhatunk ki. Sajnos a héten újabb sérültjeink lettek. Nagy Lacinak aláfordult a bokája, Weitnernek pedig minden bizonnyal eltörött a lábujja. Kettőjük közül talán Lacira számíthatok a hét végén. Vasárnap játszhatott volna az ifiből a nagycsapathoz került Maka Sanyi is, de ő influenzás lett, tehát nem számíthatok rá.
Ezek szerint, ha ma lenne a torna, a következő sorok játszhatnának:
Posza - Plókai, Szilveszter, Füzi, Gaál, Hámori
Bíró – Szabó, Kollár, Kovrig, Aranyos, Nagy
Rajtuk kívül számíthatok még Vass, Szirtesi, és Makra játékára.
- Sok szurkolót érdekel, hogy hogy állnak az átigazolási tárgyalások.
- Sajnos elég lassan haladnak, bár úgy tűnik, hogy a jövő hétre már okosabbak leszünk. Elég nagy hátrányt jelent a tárgyalásoknál, hogy másodosztályba szeretnénk igazolni. Ennek ellenére optimista vagyok a végeredményt illetően. A sajtóban is megjelent, hogy Molnár és Győri áll a legközelebb ahhoz, hogy piros-kékbe öltözzenek, náluk már a klubjukkal is felvettük a kapcsolatot, de még nem értek véget a tárgyalások. Rajtuk kívül még két csatárral állunk tárgyalásban, lehet, hogy ebben az ügyben már akár ma este is közel kerülhetünk a megoldáshoz.
