2006. február 25.

Ezen a napon labdarúgó csapatunk a tavaszi forduló első mérkőzésén Győrbe látogatott, győzelmi célokkal.

Reggel 8 óra 5 perc, Keleti pályaudvar. Egy tucat piros-kékbe öltözött szurkoló hangjától volt hangos a vonat, mely Komáromba indult. Ezek a mindenre elszánt ultrák úgy határoztak, hogy délelőtt átnéznek az egykoron még Magyarországhoz tartozó Komáromba, délután pedig kilátogatnak a Győr – Vasas meccsre.

A vonaton persze nem jutott már nekünk ülőhely de ezt szerintem senki se bánta. Jókedvűen, énekelve és beszélgetve töltöttük el az időt, amíg Komáromba értünk. Olyan 10 perc séta múlva már a határon is voltunk ahol csoportképeket készítettünk és átkeltünk a szlovák határon.

Kivétel sajnos két embert, ugyanis egyikük nem hozott magával semmilyen iratot, míg a másik szolidaritásból vele maradt. Ez dicséretes gesztus volt. Gyors pénzváltás után elindultunk ebédelni… Akik már jártak Komáromban, azok tudtak egy jó helyet, nevezetesen egy Fekete Kutya nevű éttermet, ahol kedvesen és barátságosan vártak minket.

Ami itt volt az örökre felejthetetlen.

Történt ugyanis, hogy az egyik szurkolótársunk, nevezetesen Szabó Robi egy nagyobb összeget örökölt és kedvességét, valamint Vasas szurkolói barátságát jelzi, minden egyes piros-kék drukkernek, aki az étteremben volt, annak állta az étel és italfogyasztását. Többnyire a sztrapacska és a különféle pizzák fogytak, melyhez vörös bort és sört fogyasztottunk. A hangulat már itt is fantasztikus volt. A felszolgálók kedvesek és barátságosak voltak és csak úgy repkedtek a sztorik és a kérdések feléjük.

A közös fotózás persze itt sem maradhatott el. Szabó Robinak és a felszolgáló személyzetnek hála ezt a helyet sohase fogjuk elfelejteni, és azt hiszem, amikor legközelebb is erre járunk csakis a Fekete Kutyába fogunk menni.

A Magyarországon maradt két szurkolótársunknak csomagoltattunk pizzát és lassan elindultunk visszafelé.

A jóllakott brigád persze énekelve haladt a magyar határ felé. Sokan talán „hülyének” néztek minket, de ez senkit sem zavart, hiszen a hangulat fergeteges volt. Visszaérve az állomásra várhattunk, ugyanis itt bevártuk azokat a társainkat, akik a későbbi vonattal indultak el. Addig még egy kis kocsmát felkerestünk és itt töltöttük el az időt… persze az állomáson is bemutatkoztunk.

A Vasas drapik előkerültek a táskákból és mögöttük felsorakozott a Vasas tábor egyrésze.

13: 25 perc-kor befutott a vonat melyen a többiek voltak. Természetesen énekelve felszálltunk a vonatra és olyan 20-25 perces utazás után megérkeztünk Győrbe. Itt győri barátaink vártak, akikkel együtt elmentünk ismét kocsmázni csakhogy teljen az idő. A kocsmában megismerhettük a helyiek szokásait és egy-egy párkapcsolaton megakadt a szemünk… persze nem a nő szépségével volt a hiba, hanem a férfi kiléte volt érdekes…

Ezen csak-csak túl tudtunk lépni egy kis csocsózással és a különböző bíztatásokkal. Fél 4 körül útnak indultunk a stadion felé. A győriek a buszt ajánlották mi meg persze, hogy ezt választottuk. Kis várakozás után megérkezett a helyi busz melyre az összes Vasas szurkoló és az összes Győri ultra is felszállt. El lehet képzelni milyen hangulat volt a buszon és egy-egy fékezéskor a buszvezető is, megkapta a maga bíztatását. Leszálláskor kisebb balhé keveredett ugyanis az egyik embernek nem tetszett a közös szurkolásunk melyet szóvá is tett. Ekkor elcsattant pár pofon de nagyobb következménye ennek nem lett.

Meccskezdésre mindenki odaért a stadionhoz és az ingyenjegyekkel, melyeket a klubtól kaptunk, bemehettünk végre. Nagyon régóta vártuk már ezt a pillanatot, hogy szeretett csapatunk kifusson a pályára. A kocsikkal, érkezőkkel együtt mintegy 100-200 Vasas szurkoló volt a stadionban.

Jó volt végignézni a szektoron. Anti barátunk magához ragadta a megafont, Zsolt pedig a dobot és máris elkezdődhetett a szurkolás.

A pályán eközben angyalföldi fölényt láthattunk. Talán a játékosok is végre érezhették a szurkolók hangjait, akik egy percig sem szidták a csapatot. A labdatartással még nem is volt nagy gond de a kapu előtt nem mindig sikerült ziccerig kijátszani a helyzeteket. Egyszer viszont sikerül, amikor Waltner Robi talált be a kapuba de ezt a játékvezető érvénytelenítette.

A vendég drukkerek persze egyből megtalálták Saskőy bírót. Sajnos a folytatásban egy kontrából az ETO megszerezte a vezetést. A gól után is a fiaink uralták a játékot, de ez sajnos gólban nem mutatkozott meg. A félidő tehát 1-0-s hazai vezetéssel zárult.

A szünetben Csordás helyett Majoros állt be a csapatunkba. Egy beívelés után sikerült kiegyenlítenünk Balog Zsolt révén. Ami ez után történt azt egyszerűen nem lehet leírni. Mindenki, aki élt a szektoron belül a vezérszurkolóra figyelve bíztatta a csapatát. Persze Saskőy játékvezető megint tett arról, hogy ne legyünk felhőtlenül boldogak. A 62. percben ugyanis Waltner Robi rácsúszott a hazaiak kapusára mely a bíró szerint kiállítást ért. Itt megjegyzendő, hogy a levonuló Robit a közönség éltette, aki ezt tapsolásával meg is köszönte. Hogy ez miért volt furcsa? Hiszen eddig mindig csak kritika érte őt tőlünk, viszont most, hogy jól játszott kiérdemelte a Vasas szurkolók bíztatását és szeretetét.

10 emberrel is nagyszerűen játszottunk bár a hazaiak mindent megtettek a győzelem érdekében. Ki tudja már, hogy a hosszabbítás hányadik percében, de sajnos a győriek megszerezték a győztes találatot.

Csapatunk végig küzdve, a Vasasért meghalva játszottak, de sajnos külső okok miatt nem távozhattunk ponttal, pontokkal. A meccs után sokan hazafelé vették az irányt mások pedig még maradtak kocsmázni.

De számunkra azt hiszem ez egy felejthetetlen nap volt!

Szép volt fiúk!

Hajrá Vasas!

Nagy Attila Vigyorex

Fotók a Galériában