Szemtől szemben - Markovits Lászlóval, a klub elnökével
-Először a köszönet szavai: úgy gondolom, sok Vasas szurkoló nevében mondhatok köszönetet Önnek és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy focicsapatunk újra a másodosztályú bajnokságban szerepelhet. Ezzel azonban rá is térhetünk az első és legfontosabb kérdésre: csak a másodosztályra volt erőnk?
- Nem volt realitása az NB1-nek?
- Felelősséggel kijelenthetem: nem, de úgy gondolom, hogy ha lett is volna lehetőségünk, akkor se tartottam volna fair-nek és észszerűnek rögtön a legfelső osztályban indulni. Az év első negyedéve Rácz úrral folytatott tárgyalásokkal ment el, mivel a Vasas Labdarúgó Kft. többségi tulajdonosával kívántuk volna újjáéleszteni a Vasas labdarúgást, de a kompromisszum hiány és az akkor adott anyagi lehetőségeink miatt nem tudtunk megegyezni. Mivel a Vasas Sport Club vezetése úgy döntött, hogy újjá kívánja éleszteni az angyalföldi labdarúgást, ezért befektetők és partnerek után néztünk. Ekkor találkoztunk Jámbor úrral, aki már az első találkozásnál nagyon korrekt együttműködést ajánlott fel. A Club vezetése és Jámbor úr is hasonló elképzeléssel és értékrenddel rendelkezik, és hoszszútávon együtt gondolkodik az első osztály elérése érdekében.
- Ha már Rácz Gáborékat is említette, tudjuk, hogy a mostani Vasas focicsapat egy teljesen másik kft tulajdona, de maradt-e bármiféle adósság, örökség Rácz Gáboréktól?
- Igen, a sok kellemetlenség. Még mindig sokszor magyarázkodni kell, hogy a Rácz Gábor féle Vasas Labdarúgó Kft-hez a klubnak nem sok köze volt. A létesítmény és névhasználatot engedtük át -nem kizárólagosan- a Kft-nek, de úgy szakmailag, mint gazdaságilag a teljes irányítással Ők rendelkeztek és minden szerződés az Ő akaratukból született. Gondolom általuk jól átgondoltan, a lehetőségeikhez mérten kötötték a szerződéseket, ezért 100%-san felelősek ezek tartalmáért illetve a következményekért. Mivel a Club korábbi vezetése akkor még nehezebb anyagi helyzetben volt, ezért sem a kiadásokból, sem a bevételekből nem részesült, így természetesen nem játszhatott szerepet a Kft. vezetésében. Nehéz ezt minden egyes "hoppon maradt" hitelezőnek elmagyarázni!
- Az új kft-ben hogy áll a tulajdonjog?
- 25%-os üzletrészt vásárolt a Club az új gazdasági társaságban. A csapat működtetése évi 150-200 millió forintba kerül, beleértve az utánpótlás csapatok működését, és ezt az éves költségvetést a tulajdoni hányadot figyelembe véve arányosan együtt biztosítják a tulajdonosok. Ezt a klub egyedül nem tudná természetesen felvállalni, ezért nagyon hálásak vagyunk Jámbor úrnak. Ezen felül -ahogy korábban is- a Sportfolió Kht. engedélyével adjuk a létesítmény használatának lehetőségét és a névhasználati jogot (nem kizárólagosan). A szakmai és pénzügyi vonatkozásban a többségi tulajdonos ebben az esetben is meghatározó beleszólással és döntési joggal rendelkezik.
- Nem nyugtatott meg! E szerint ha mondjuk Jámbor Úr holnap meggondolná magát, akkor azzal a csapat meg is szűnne? Nem veszélyes ez az egy lábon állás?
- Elméletben igen, törekszünk is arra, hogy ez hoszszútávon ne így legyen. Jelenleg azonban nem érzem reálisan ezt a veszélyt. Hiszen bízhatunk annyira Jámbor úrban, hogy ő biztosan nem fogja egyik napról a másikra otthagyni a csapatot. Ha valaha is valami miatt úgy döntene, hogy kiszáll, azt akkor is olyan korrekt módon tenné, hogy ne vegye el a fennmaradás lehetőségét a csapattól. Jámbor úr biztos nem hagyna maga mögött adóssághalmokat!
- Az adósságokról szólva: Ön azt mondta, hogy a klub, illetve az új kft nem örökölt semmit Rácz Gáborék adósságaiból. Ám úgy tudjuk, hogy a ligával szemben fennálló tartozást mégis mi fogjuk kifizetni.
- A MLL és dr. Szieben László vezérletével folytatott tisztulási folyamatában mi is szerepet vállaltunk, úgy döntöttünk, hogy a nevünk tisztasága és tisztessége érdekében a Vasas Sport Club átvállalja a Vasas Labdarúgó Kft. tartozását és kifizeti ezt az adósságot.
- A Danubiussal szemben fennálló több százmillió forintos tartozás?
- Nagyon kényes ügy, mivel egy korábbi nagy támogatónkról van szó. Ennek sorsa még nem zárult le.
- Emlékeink szerint ez az adósság még Rácz Gábor érkezése előtt keletkezett.
- Rácz Gábor képviseletében a Dach Holding 94 Kft. második körben úgy szerzett további 20%-os tulajdonrészt a Vasas Labdarúgó Kft-ben, hogy átvállalta ezt az adósságot, így a Danubiussal szembeni tartozást is. Ebben azonban a mai napig nincs közöttünk egyetértés, mert a két fél másképp értelmezi a korábbi megállapodást.
- Ön említette, hogy a csapat fenntartása évi 150-200 millióba kerül. Miért nem tud a klub ennyi pénzt beletenni?
- Honnan? Ennyit lehetetlen egy szakosztálynak behozni. A többi szakosztályra is feltétlen gondolni kell, örülnék ha ennyi pénzt tudnánk éves szinten a Club összköltségvetésébe behozni. Már így is erőnkön felül teljesítünk, egyre kevesebb állami támogatás mellett! Rengeteget köszönhetünk a támogatóinknak, akik érdek szinte ellenszolgáltatás nélkül segítik fennmaradásunkat. Így is nagyon hálátlan munka enynyi pénzt napról-napra öszszeszedegetni, szinte mondhatom kéregetéssel…
- Úgy tűnik a Vasas név, a klub nimbusza igencsak megfakult.
- Valamennyire igaz, ezt mi is tapasztaltuk, ezért indítottuk például tavasszal a "Ma is születnek legendák" című reklámkampányunkat. Gyakorlatilag a célunk a Vasas név "kifényesítése". Van egy név, van egy image, amit meg kell erősítenünk.
- Ha már az image-t szóba hozta, az Ön elődje a sokak által megalománnak tartott Gyalog András, mindig azzal érvelt, hogy a Vasas az ország legnagyobb sportegyesülete. Ezzel próbálta építeni a klub image-t. Többen ezt elhibázott lépésnek tartották, mondván, hogy sok olyan szakosztály van, amelyik csak viszi a pénzt, míg a fontosakra emiatt nem jut elég. Ön ragaszkodik a "legnagyobb klub" imázshoz?
- Már amikor ide kerültem különösebb ismeret nélkül is arra gondoltam, hogy nem kell szakosztályokat megszüntetni és ezt ma is így gondolom. Egyébként pedig nem az a gond, hogy sok szakosztályunk van, hanem az, hogy megbukott az a szisztéma, amire még az amatőr időben, jelentős állami támogatással ez épült. Ugyanis az állam szinte teljesen kivonult az Egyesületek fenntartásából! A Vasas egésze éves szinten kb. 450 millióból működik, ennek döntő többségét a támogatóinknak köszönhetjük.
- A vízilabda csapat háza táján úgy tűnik minden rendben van, a sztárigazolásokhoz is csak gratulálni tudunk. Nincs igazság a Földön, ha ez a csapat nem nyer meg mindent az idén, de a zuhanyhíradóban olyan hírek keringenek, hogy a mai napig tartozunk több 10 milliós aláírás pénzzel az új szerzeményeinknek.
- Szó sincs ilyesmiről, nincs is aláírás pénz, tehát ebből egy szó sem igaz! Rendesen a havi fizetésüket kell kifizetnünk, de erre megvan a biztos fedezet. Ráadásul szerencsénk is van, hiszen a válogatott a mi játékosainkkal az élen a napokban megnyerte a világbajnokságot. Ez plusz reklámértéket jelent.
- A szurkolókat nagyon zavarja, hogy a pólósainkkal csak egy éves szerződéseket kötöttünk. Miért?
- Egyrészt, mert ők sem akarják hosszabb távra elkötelezni magukat, másrészt a klub sem akar olyat vállalni, amire még nincs meg a fedezete. Az ez évi működés biztosított a támogatóink jóvoltából, de nem tudjuk, mit hoz a jövő. A Vasas nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja teljesíteni vállalt kötelezettségeit.
- Ön mit vár a megerősített pólócsapattól?
- Azt, hogy 110 százalékot hozzanak ki magukból és teremtsenek egészséges, jó hangulatot. Ez a kettő minden sikerhez elég kell legyen!
- Ejtsünk néhány szót egy olyan csapatról, amelyik a klub örökvilágranglistán az ötödik, a hazai sikerlistán pedig az első, az elmúlt évadban viszont alig kerülte el a kiesést! Mi lesz idén a női kézicsapattal, hiszen egy közelmúltbeli nyilatkozat szerint idén sem a dobogóért harcolnak az "Angyalföldi Királynők"?
- Én azt mondom, ne legyünk telhetetlenek! Az elmúlt évekkel ellentétben idén végre nyugalom van a Lányok körül, a csapat nem széledt szét, Köstner Vilmosnak van mire építenie! Mindent nem lehet megváltoztatni egyik percről a másikra. A reményeink szerint idén nem lesznek sem fizetési, sem pedig kiesési gondjai a kézilabdacsapatnak és ezt én már nagy eredménynek tartom! Bízom abban és azért dolgozunk, hogy tovább tudjuk erősíteni a csapatot, hogy 3 éven belül reálisan a dobogóért küzdhessenek a lányaink! De hozzá kell tegyem, mindez pénzkérdés, azt pedig, mint már mondtam, csak támogatóktól tudunk szerezi.
- Pedig ha van jól csengő márkanév a női kézilabdában világszerte, akkor a Vasas biztosan az!
- Ez így van, de ez ma már kevés! A létesítmények helyzete sem rendezett, ezért még nehezebb a támogatók megtalálása.
- Létesítmények! Az Ön elődje, Gyalog András, lett a létesítményeinkért felelős állami vezető. Milyen a viszony kettejük között?
- Akárhányan is próbálnak összeugrasztani minket, mi akkor is tudunk együtt dolgozni! Őszintén tisztáztuk egymás között a megbeszélendő problémákat és továbbra is fennkívánom tartani a nyílt, őszinte kapcsolatot.
- Talányosan hangzik, annál is inkább, hiszen a Vasastól dicstelenül távozó Gyalog András nem igazán érdekelt az utódja sikerében!
- Csak annyit mondhatok: nem Gyalog Andrástól függ -sajnos- a Vasas sorsa! Ő lehetőségeihez képest továbbra is segíti a Klubot.
- Végül visszakanyarodva a focistákhoz! A csapat erősségéről igencsak megoszlanak a vélemények! Sokan feljutásról beszélnek, mások viszont kutyaütő társaságnak nevezik Totyáékat. Ön és a vezetés, mit vár tőlük?
- Én személy szerint azt, hogy küzdjenek meg az eredményekért és dolgozzanak keményen figyelembe véve, hogy a támogatók a nehéz, bizonytalan körülmények között is komoly áldozatokat vállalva finanszírozzák a csapatot! van egy olyan szakmai stáb, akikben én maximálisan megbízom és szerintem ők garanciát jelentenek a sikerre. Személyes elnöki tanácsadóm Illovszky Rudi bácsi, aki meggyőződéssel mondta: ennek a csapatnak föl kell jutnia az első osztályba!
- Úgy legyen! Köszönjük!
Kempf Károly
