2006.02.22. - Kézilabda: Nem kell kongatni a vészharangot
Fájó vereséget (22-21) szenvedett az elmúlt pénteken Békéscsabán a Vasas-INVITEL, az 5-8. helyért zajló küzdelemben rendkívül nagy szükség lehet minden pontra.
A négy helyre ugyanis öt csapat pályázik, pontosabban az egyik együttes, az 1-4. helyért folyó rájátszásból kicsúszó gárda lesz, a maradék három pozícióban pedig egyaránt szeretne ott lenni a Vasas, a Vác, a Hódmezővásárhely és a Kiskunhalas.
Pillanatnyilag csapatunk két ponttal megelőzi a többieket, viszont a Spartacus és a Győr elleni hazai összecsapás mellett utazik Vácra és Hódmezővásárhelyre, szóval vért kell izzadni a középmezőnyért.
„Kulcsfontosságú mérkőzés volt számunkra a Békéscsaba elleni – tekintett vissza a múlt pénteki találkozóra Mocsai Lajos. – Nehéz a hátralevő programunk, pedig a Békéscsabán megerősíthettük volna a pozíciónkat az ötödik-nyolcadik helyért zajló küzdelemben. Nem szeretnék magyarázkodni, de a vereségnek meg voltak az előzményei. Szilágyi Anett három napot hagyott ki, Tomori Zsuzsa félévi záróvizsgáit teljesítette, emellett torokgyulladása is volt, Berta Melinda pedig közel egy hétig nem edzett.”
A vezetőedző hozzátette, a rendezetlen felkészülés nem indokolja a vereséget, ráadásul volt lehetőség a jobb eredmény elérésére, de az utolsó tíz percben csak a hazaiak tudtak gólt dobni – igaz, ők is csak egyet. Tehát egy a közepesnél jobb védőjáték mellett, egy rendkívül szerény támadójátékkal veszítettek a lányok.
Szerepet játszottak ebben a szélről elhibázott ziccerek, a pontatlan átlövők, valamint nem megfelelően előkészítő irányítók. Keseregni persze nincs ok, hiszen a piros-kékek még mindig a hatodik helyen állnak, de ahogyan Mocsai Lajos fogalmazott, mostantól minden mérkőzés kulcsfontosságú lesz, az előrelépéshez pedig nem fog sikerülni bravúr nélkül.
„A lányok tisztában vannak vele, hogy a saját egzisztenciájukkal játszanak, nem kell tehát megkongatni a vészharangot – jelentette ki a vezetőedző. – Szervezett, jól felépített játékot kell nyújtani. Az edzéseken még nagyobb energiákat mozgósítottunk, a mérkőzésen pedig a csapatjátéknak kell dominálnia. Úgy is fogalmazhatnék, hogy Münchhausen báróhoz hasonlóan a saját hajunkba kapaszkodva próbáljuk kihűzni magunkat.”