Pályafutása edzőként: Vasas (1982-1983), Bp. Honvéd (1983-1984), szövetségi kapitány (1985-1989), Lemgo (1989-1997), Nettelstadt (1997-1998), a női válogatott szövetségi kapitánya (1998-2004), Gummersbach (2005), Vasas (2005-), 2x magyar bajnok (1982, 1983), 2x MNK-győztes (1982, 1983), német bajnok (1997), BEK-győztes (1982), KEK-győztes (1996), 2x City-kupa-győztes (1997, 1998), olimpiai 2. (2000), olimpiai 4. (1988), olimpiai 5. (2004), 2x vb-2. (1986, 2003), vb-5. (1999), Európa-bajnok (2000), Eb-3. (1998)
Mocsai Lajos keretbe foglalhatja kézilabda-edzői pályafutását azzal, hogy 23 esztendő után visszatér a Vasashoz. Ahhoz a csapathoz, amely az ő irányításával lett (hivatalosan) Európa és (nem-hivatalosan) a világ legjobb gárdája a maga nemében.
A parádés karrier is a Fáy utcában kezdődött tehát, amikor a Vasas másik legendáját, Csík Jánost a (később vb-ezüstérmet nyerő) válogatotthoz hívták, ő igent mondott, és az 1981-1982-es idényben már Mocsai ült a csapat kispadján. Ami biztos, ennél jobbra nem is sikeredhetett volna az entré: a szezon végén magyar bajnoki címet és magyar kupát, valamint a félelmetes hírű Dinamo Kijevet és a Radnicskit is legyőzve BEK-serleget ünnepelhettek Angyalföldön.
Később hosszú, sikeres esztendők következtek a Vasas nélkül – többnyire külföldön és a női válogatott élén.
Ám most új időszámítás kezdődött: 2005 nyarától Mocsai Lajos, minden idők egyik legeredményesebb kézilabda edzője visszatér első sikerei helyszínére, Angyalföldre.