1973-ban világbajnok, 1974-ben és 1977-ben Európa-bajnok. Kilencszeres magyar bajnok, a válogatottban 258-szor szerepelt.
Olimpiai bajnok 1976-ban.
"Faragó Tamás vagyok. 1952. augusztus 5-én születtem Budapesten. Tesnevelőtanáraim hatására kerültem kapcsolatba a vízilabdával. Azt nem tudom, hogy hányszoros válogatott vagyok, de nyertem olimpiát, 1972-ben másodikok, 1976-ban elsők, 1980-ban harmadikok lettünk. Csapatom győzött két Európa-bajnokságon, világbajnokságon, az általam irányított Vasas kilencszer volt magyar bajnok. Az Állatorvostudományi Egyetemet 1980-ban, a Testnevelési Főiskolát 1981-ben végeztem el. Angolul, németül és olaszul beszélek. Három évig éltem Németországban, és ugyanannyit Olaszországban. 1994 óta második házasságomban élek, feleségem Faragó Hilda."
Pályafutása sportolóként: BVSC (1965-1969), Vasas (1969-1984), Düsseldorf (1984-1987), Arenzano (1987-1989), 9x magyar bajnok (1975, 1976, 1977, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984), 4x MNK-győztes (1971, 1981, 1983, 1984), 2x BEK-győztes (1979, 1984), KEK-győztes (1988), olasz kupagyőztes (1988), 258x válogatott, olimpiai bajnok (1976), olimpiai 2. (1972), olimpiai 3. (1980), világbajnok (1973), vb-2. (1975, 1978), 2x Európa-bajnok (1974, 1977), Eb-2. (1970), ifjúsági Európa-bajnok (1971)
Pályafutása edzőként: Arenzano (játékosedző, 1987-1989), BVSC (1990-1992), Florentia (1992-1993), az utánpótlás-válogatott edzője (1993-1995), Vasas (1995-2000), a női válogatott szövetségi kapitánya (1999-), Matáv Pólósuli (1993-2005), T-Com Budai Vasas Pólósuli (2005-), KEK-győztes (1988), olasz kupagyőztes (1988), ifjúsági Európa-bajnok (1993), junior Európa-bajnok (1994), junior világbajnok (1995), 3x Magyar Kupa-győztes (1996, 1997, 1999), Eb-győztes (2001), vb-2. (2001), világkupa-győztes (2002), vb-5. (2003), olimpiai 6. (2004)
Faragó Tamás (vagy ha így jobban tetszik: Tonó) játékos-, és edzői pályafutása okán is a Vasas egyik legnagyobb legendájává nőtte ki magát. 15 esztendőn keresztül pólózott a piros-kék színekben, ez idő alatt nyert kilenc magyar bajnoki címet (hogy ez nagy részben az ő érdeme volt, azt bizonyítja: 1975-ben és 1976-ban az Év játékosának választották), két BEK-serleget, és 4 MNK-győzelmet. Ez már önmagában is elegendő lenne a dicsőséghez, ám a márványba 1976-os olimpiai bajnoki címe miatt kerülhetett a neve. Összesen 258 alkalommal volt válogatott (tagja volt az első világbajnoki csapatnak, s nyert két Eb-t is), akik látták játszani, állítják: hozzá fogható zseni nem igazán született még a vízilabda-társadalomban.
Edzői pályafutása alatt szűk öt évet húzott le a Vasasnál. 1995 novemberében Somossy Józsefet váltotta a padon, akkor a csapat – a korábbi és a következő két esztendőhöz hasonlóan – ezüstérmes lett. Két negyedik helyet követően a padot visszaadta Somossynak, ő maga pedig hölgyvonalon kezdett dolgozni (s nem csupán szakmailag: időközben tüneményes hármasikrei születtek). Legnagyobb edzői tette talán mégis az, hogy Csapó Gáborral karöltve 1993-ban megalakította a Matáv Pólósulit, ahol a jövő vízilabda-nemzedékét kezdték építeni. 2005-ben a „cég” nevet változtatott, és a Vasasba integrálódott, mostantól T-Com Vasas Budai Pólósuliként működik, Faragó Tamás pedig egyben a Vasas utánpótlás-vezetője is lett.
