Labdarúgás
A Vasas férfi labdarúgó csapatának eredményei
| 6 |
4 |
7 |
| 1957 tavasz, 1961, 1962, 1965, 1966, 1977 |
1955, 1973, 1981, 1986 |
1956, 1957, 1960, 1962, 1965, 1970, 1983 |
1911-ben, nemzeti ünnepünk után egy nappal, március 16-án megalakult a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja, a Vasas.
Labdarúgóink a kezdeti idõkben, alacsonyabb osztályokban szerepeltek, de öt év alatt három osztályt elõre lépve az elsõ vonalban is bemutatkozhattak az 1916/1917-es bajnokságban, és azt a 6. helyen zárták.
Az elsõ érmekre 1924-ig kellett várni. Ekkor csakúgy, mint egy évvel késõbb bronzérmet szerzett a csapat, és Takács II Gyula szerezte a legtöbb gólt a bajnoki küzdelmek során (26 találat), így õ lett a klub elsõ gólkirálya.
A 20-as évek végéig a Vasas stabil középcsapatnak számított, ám 1928-ban a 10. helyet megszerezve (12 csapatos volt a bajnokság) kiesett az NB I-bõl.
1930-ban sikerült a visszakerülés, olyannyira, hogy a pályaavató mérkõzésen 5-2 arányban a Ferencváros volt a szenvedõ fél.
Ez a pálya még a Béke utca-Forgách utca által határolt nem túl nagy területet jelentette. Az újbóli fölkerülés sajnos pillanatnyi fellángolásnak bizonyult, mert újabb kiesés következett és egy nehéz idõszak küszöbére került a csapat. Ekkor még semmilyen támogatást nem kapott az államtól a Vasas.
A vergõdés az 1941/42-es szezonig tartott. A Vasas, mint bázisklub akkoriban még anyagi gondokkal küszködött.
A 40-es évekre tehetõ a Vasas és a párt szorosabb kapcsolatának kialakulása. A Magyar Kommunista Párt koncepciója szerint, a sporton keresztül lehet tömeget megnyerni. Tervükben, egy munkásklub kiemelt támogatása szerepelt. A választás a Vasasra esett, 1946-ban valósultak meg az elképzeléseik. A támogatás nem csak pénzbeli segítségnyújtást jelentett, hiszen ekkor kapott a klub székházat, és az MKP által a Vasashoz került a Pasaréti úti hatalmas sportterület. A klubban betöltött pozíciókat szintén az MKP tagja „uralták”. (A klub elnöke ekkor Kádár János volt...)
Szereplését tekintve a gárda tartósan az élmezõnyben tartózkodott, második harmadik helyek színesítették a palettát. Óriási szenzációnak számított, hogy 1947-ben, Szovjetunióban szerepelt a Vasas vendégcsapatként, amely legtöbbször a Ruzsa-Lõrincz, Moór, Lóránt-Pósa, Nagy I. -Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Szilágyi II, Kántor felállásban szerepelt. Akárcsak a 20-as, a 40-es évek végén is visszaesés volt tapasztalható. Kevesebb pénz jutott a Vasasra, az akkorra már MDP-vé alakult párttól.
Ez a mélyrepülés azonban nem tartott sokáig és a klub elsõ nagy sikerét a Magyar Kupa megnyerése jelentette 1955-ben. A forradalom elõtt, alatt és után is piros-kék sikerek voltak az akkori fociélet meghatározó eseményei.
1956-ban Középeurópa Kupát (KK) nyert a csapat: a Népstadionban (ma Puskás Ferenc Stadion) 100 000 nézõ elõtt lejátszott mérkõzésen 9-2-re nyert az osztrák Rapid Wien ellen. A KK-t története során ötször nyerte el a Vasas.
Az 1957-es évszámot végre a Vasas elsõ bajnoki címe fémjelezte. A forradalom utáni elsõ bajnokság ugyan még „csonka” volt (11 fordulós), de azt csapatunk nyerte: leginkább a Kovalik-Kárpáti-Kortka-Sárosi-Bundzsák, Berendi, Raduly, Szilágyi I, Kaszás Lelenka, Csordás tizenegynek köszönhetõen. Gólkirály, pedig 17 találattal Szilágyi I Gyula volt.
Mint bajnokcsapat, jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában való indulásra. Elsõ fordulóban a svájci Young Boys volt az ellenfél. Az idegenbeli 1-1 után, a visszavágón 2-1-es Vasas gyõzelem született. ( A svájci csapat a következõ BEK kiírásban szintén magyar csapattal, az MTK-val találkozott, és el is búcsúztatta). A következõ körben nem kisebb csapat, mint a holland Ajax várt ránk. Az amsterdami 2-2 után a Népstadionbeli hazai mérkõzésen 4-0 arányban diadalmaskodtunk. Az elõdöntõben a kor legnagyobb csapatával a Real Madriddal kerültünk szembe. (A másik ág párosítása AC Milan-Manchester United volt!!) Az elsõ mérkõzésre ezúttal is idegenben került sor. Spanyolországból súlyos, 4-0-s vereséggel térhettünk haza. A Real Madridban akkor Kopa, Didi ,Santamaria, Di Stefano és nem utolsósorban Puskás Ferenc játszott. A visszavágónak ismét a teltházas Népstadion adott otthont, ahol Bundzsák és Csordás góljaival megvertük a spanyolokat.
Ennek a sporttörténelmi diadalnak a fõszereplõit név szerint is illik megemlíteni. Kamarás-Kárpáti, Teleki, Sárosi-Bárfy, Berendi-Raduly, Csordás, Bundzsák, Szilágyi I, Lenkei összeállítású csapat vette fel a harcot sikeresen világhírû ellenfelével szemben.
Innentõl kezdõdött a Vasas aranykora, amely a 60-as években teljesedett ki. 1957-ben,’60-ban, ’61-ben, ’65-ben és 1966-ban mindannyiszor a Vasas nyerte a bajnokságot. A csapat edzõi Illovszky Rudolf és Baróti Lajos voltak.
Szentmihályi, Kárpáti, Mészöly, Sárosi, Bundzsák, Berendi, Mathesz, Kékesi, Machos, Farkas, Ihász, Pál II, Korsós, Fister, Molnár, Varga, Bakos voltak azok a játékosok, kiknek nevéhez fûzõdött az a bizonyos aranykor.
1966-ban a gárda veretlenül nyerte a bajnokságot, és Farkas János gólkirályi címet szerzett 25 találattal.
Nem lehet említés nélkül elmenni a 1968-as chilei Hexagonal torna mellett, amely a legjobb dél-amerikai csapatok részvételével zajlott le, kiegészülve a Vasassal. A csapat veretlen teljesítménnyel nyerte a rangos viadalt, még a Pelével felálló Santos sem tudta megállítani.
60-as években végre megoldódott a pálya kérdése.
A Vasas addig is a XIII. kerületben játszott, csakhogy a Latorca utcában, késõbb, pedig az Építõk pályán.
1961 lett a jelentõs dátum.
Ettõl kezdve ugyanis az angyalföldiek otthona lett a Fáy utca, amely a mai napig is ekképpen üzemel.
1970-es években folytatódott a Vasas jó szériája. ’73-ban kupagyõzelem a Bp.Honvéd ellen (4-3 arányban), majd mindmáig az utolsó bajnoki cím megnyerése, 1977-ben.
A Vasas Szurkolói közül ki ne tudná kívülrõl a Mészáros, Török, Komjáti, Hegedûs, Kántor, Gass, Zombori, Müller, Várady, Kovács, Izsó összeállítást Rudi bácsi edzõsége alatt.
A bajnoki címeket ekkortájt az Újpest nyerte, így a többi csapat nem igazán tudott érvényesülni.
Innentõl kezdve a Vasas igazán kimagaslóan nagy sikert nem könyvelhetett el. Két kupagyõzelem a 80-as évekbõl (’82 és ’86) jelentette ekkor a sikereket.
Ez azonban nem azt jelentette, hogy a csapat hanyatlását élte volna, sõt az élmezõnyhöz tartozott-igaz hangos sikerek nélkül.
1990-tõl kezdve viszont már a stabil középcsapat jelzõvel lehetett a Vasast illetni.
A rendszerváltás után érezni lehetett, hogy a Vasas már nem az a „pártcsapat”.
Ugyanakkor továbbra is tömegeknek jelentette a Babócsy, Nahóczky, Mészöly G., Tuboly, Zvara, Pecha, Gubucz, Klink, Galaschek, Nagy T, Claude, Szíjjártó féle csapat a kikapcsolódást hétvégenként.
1995-ben már meglegyintette a csapatot a kiesés szele. Az õszi szezon végén a kiesõ, 15. helyen telelt a csapat. A tavaszi szezont Verebes József irányítása alatt kezdtük, de három gyõzelem után amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. Illovszky Rudi bácsi vette át a csapat irányítását, és többek között egy 10 mérkõzéses veretlenséget produkálva az idény végén a 10. helyen zártuk.
1998-ban és 2001-ben két bronzérem következett, majd ezután kezdõdtek a bajok.
A 2001/2002-es bajnokságban utolsóként kiesett a csapat az élvonalból.
Kaotikus hangulat uralkodott az egyesületnél. Slavko Kovacsics, Komjáti András, Kiss László és Tornyi Barnabás sem tudta megmenteni a csapatot a bukástól.
Az NBI B-ben pénztlenség és szenvedés jellemezte a csapatot. Ez a késõbbi megszûnéshez vezetett. Fél évre eltûnt a Vasas a magyar futball palettájáról.
2003-ban egy Vasas-hívõ nagyvállalkozó, Jámbor János és az újjáalakult Vasas vezérkar, Markovits László vezetésével megteremtették azt a lehetõséget, mellyel a Vasas újra életre kelt.
Innentõl datálhatjuk az újkori Vasas kialakulását.
A Kecskemét csapatának versenyzési jogát megvásárolva, az NBI B-ben szerepelt a csapat Bp.Vasas néven és a második helyet megszerezve feljutott az élvonalba.
A jelenlegi gazdasági és szakmai hátteret látva a jövõ szépnek ígérkezik A Vasas mindig kiemelt szerepet játszott a magyar labdarúgásban.
Hatszoros magyar bajnok és négyszeres kupagyõztes. Több mint nyolcvan játékost adott a felnõttválogatottba. Felsorolni is nehéz lenne azokat a neveket, akiknek köszönhetõen az elmúlt 94 évben, a XIII. kerületben focit láthatnak a kilátogató szurkolók. A magyar sporton belül mindig is a Vasasra volt jellemzõ egy olyan családias hangulat, amely alapot adott a korábbi sikeres helytálláshoz, és ami alapot adhat a jelenlegi sikeres szerepléshez.
Szekrényes Gábor
| Takács II József |
1925-26 |
29 |
| Jenõfi Jenõ |
1942-43 |
26 |
| Szilágyi I Gyula |
1957 tavasz |
17 |
| Farkas János |
1966 |
25 |
| Várady Béla |
1976-77 |
36 |
| Kabát Péter |
2000-2001 |
24 |
| 443 |
Komjáti András |
| 382 |
Berendi Pál |
| 364 |
Ihász Kálmán |
| 361 |
Szilágyi I Gyula |
| 353 |
Török Péter |
| 339 |
Galaschek Péter |
| 332 |
Várady Béla |
| 318 |
Müller Sándor |
| 316 |
Sárosi László |
| 294 |
Bundzsák Dezsõ |
| 290 |
Farkas János |
| 279 |
Mészöly Kálmán |
| 277 |
Juhár Tamás |
| 270 |
Illovszky Rudolf |
| 264 |
Jelinek Tibor |
| 256 |
Mészáros Ferenc |
| 249 |
Puskás Lajos dr. |
| 248 |
Mathesz Imre |
| 246 |
Izsó Ignác |
| 232 |
Szilágyi II János |
| 223 |
Gass István |
| 216 |
Zombori Sándor |
