A 2004/2005 évi bajnokságban, a női extraligában a Vasas röplabda csapata nagyszerű győzelemmel vágott vissza a BSE-nek a szeptemberben elszenvedett vereségért. Mintegy hétszáz néző szurkolt a Folyondár utcai csarnokban október utolsó vasárnapján.
A mérkőzés délutánján édesanyámhoz utaztam vidékre. Este hat óra körül, felborítva tévézési szokásait, percenként kapcsolgattam a királyi televízió, a Duna TV és Hír TV csatornái között. Természetesen, a sportműsorokat kerestem! A Vasas Opus-Via Óbuda – BSE-FCSM vasárnapi rangadóját ugyanis szép számmal tisztelték meg a sportszerkesztőségek munkatársai. Enyhe túlzással: kamerák hada figyelte a lányok minden mozdulatát! Egy-egy szép akció nyomán még a rideg optikák is megcsillantak az örömtől.
Mert öröm volt ez mindannyiunknak, ne is tagadjuk! Persze, az igazi öröm az lett volna, ha valamelyik csatorna veszi a bátorságot és egyenesben közvetíti a ranglista jelenlegi éllovasainak, a tavalyi bajnok és az ezüstérmes küzdelmét!
Jóleső bizsergéssel vártam az m2 műsorán a kézilabda mérkőzés után a további híreket. (Közben kiderült, hogy sporthíreket is tartalmazó híradó 21.40-kor lesz a Duna TV-n, a Hír TV-ben pedig 22 órakor sugározzák a sportesemények összefoglalóit.) A Telesport riportere meglehetősen rejtelmesen konferálta fel a röplabda mérkőzést. Különleges csemegére utalt...
Az első játszmában Józsa magabiztos jókedve, Vatai egy-két szenzációs mentése (főleg 18:16-nál, a „sírból” visszahozott labda) tűnt ki a piros-kék csapatból. Zúgott a Hajrá Vasas! – és Nyári vezetésével az apróbb hibákat igazi hajrával feledtették a lányok! A 23-ra megnyert első játszma egyrészt megnyugtató volt, vezetünk, másrészt aggódásra is okot adott: sokat kivett a lányokból a menet, hajtottak rendesen, hogyan bírják majd a fizikai és lelki terhelést?
Hát, erre mondják: nőből vannak! Sok hibával, kicsit szétesve játszottak, s hozták magukra a városmajori társaságot. Jóllehet, voltak közben szép megoldások, ez most kevés volt: kiegyenlített a BSE.
Őszintén szólva, rossz érzés kerített hatalmába a harmadik játszma elején is. Hiába mutatott Pethő parádés védekezést és kontra támadást, mégis jobb volt a BSE ütőteljesítménye. 6:8 az első technikai szünetnél az állás. 9:7-nél láthattunk amolyan igazi, gyors, máskor szinte számolatlanul bemutatott második hullámos vasas-támadást: a centerbe várt feladásra elment a BSE-sánc, és a Kovács Timi mögé adott labdát Pethő védhetetlenül bombázta a BSE térfelére! Ez az, ez kell!!! Szép volt Beus! Szép volt Anita! Póló a szívét tette ki a „B-középen” – a dobok gyorsuló ütemben hajtották a lányokat. Mindhiába! Nem sikerült átvenni az időközben hétszáz körülire gyarapodott nézők biztató lendületét. 8:9 után egy hat fordulós, változatos ütésekkel, ejtésekkel és védésekkel tarkított labdamenet után Horváth Dóra hozta a BSE tizedik pontját. Jókay edző cserélt, Tóth Szimit és Takács Zsófit küldte a pályára. Néhány kiváló megmozdulásuk azonban nem tudta ellensúlyozni a BSE rohamait. 20:25 és 2:1 a piros-fehérbe öltözött Kasziba–lányok javára.
A Telesport összefoglalója itt ugrott egyet, a negyedik játszma Jókay-varázslatát dicsérte: Takács beállítása meglepte a BSE-t! Zsófi zsinórban nyitott ötöt, majd balkezes bombái ellen voltak tehetetlenek Czakóék! A közönség tombolt, a törzsszurkolóknak már alig jött ki hang a torkán! Pedig igencsak szükségük volt még a decibelekre, mert Kovács Timi rendesen betakarta Várhegyit, 16:11, majd ismét Takács percei következtek! De ne menjünk el szó nélkül Józsa ütései mellett sem: mindegy volt neki, hogy Meléndez-Pál Bea a hátsó sorba vagy a háló mellé adta a labdát: ütött, mint a gép, ejtett, mint a ravasz róka: okos, pörgetett, már „nem ejtés de még nem ütés” megoldását hárman is próbálták menteni! Nem sikerült. Padlón a BSE, 25:17!
Takács szerényen nyilatkozta a tévében: – Jól éreztem magam, nagyon jó labdákat kaptam, örültem, hogy jó játékkal segíthettem a győzelemben!
De hol vagyunk még a győzelemtől! 2:2 után rövidített játék következik: a döntő menet! Nyári Virág rutinosan, jó ütemben blokkolja Horváth Dóra hatalmas ütését (szinte kezemen érzem a labda csípését), 8:6-tal van fordulás. A közönség űzi-hajtja a lányokat, a tévések helyezkednek, sőt, a Hír TV a játék közben kér értékelést Jókaytól – kár, hogy nem adták le! A Vasas borzolja az idegeket: 13:13-ra jönnek fel Kasziba mester lányai. Egy pont a mieinknek, majd egyenlítés, aztán újra mi jövünk: Vatai magasba lendülő karjai, egész teste V betűt formál, a győzelem jelét. De még mindig várni kell! A BSE egyenlít! Az idegtépő küzdelmet jól bírják Nyáriék. Jókay edző majd szétrobban az idegtől, a sírás környékezi az újabb eladott mérkőzéslabda után. Aztán jön Józsa, s fölényes magabiztossággal fordít. 17:16, s nem sokáig kellett várni a győzelmet jelentő utolsó pontra sem!
Ismét ujjongtam a tévé képernyője előtt, a sírás környékezett! (Anyám nemigen értette kitörésem!) Természetesen, a boldogságtól! Kulcsemberek voltak sérültek: Dégi egész héten lázas volt, de vállalta játékot. Tormási a cserepadon segédkezett. Igaza volt Nyári Virágnak a tévés interjúban: – A csapat nyerte meg a mérkőzést. Egymást tudtuk segíteni a kritikus pillanatokban. Ez volt a kulcs!
Magyar Televízió – m2: négy perc, Duna TV: 2 perc, Hír TV: másfél perc. A kerületi televízió adásidejét nem tudom, de legalább öt percet ők is adtak e csodából! Biztosan! Ez durván negyed óra, ha nem több…
Már csendes a Folyondár utcai csarnok. Barátok, szurkolók köszöntik a bejárat előtt a lányokat. Simogat a késő őszi, kellemesen meleg napsugár. Igyekeznem kell, egy óra múlva indul a busz édesanyámhoz. Azt számolom, hogy este fél hatra otthon leszek, s még lesz időm megtalálni, hol lesznek sporthírek a tévében.
