First Previous 1 50 ... 97 98 99 100 101 102 103 ... 150 200 201  Next Last


2004.11.19 - Az aranykezű gyerekek


Az aranykezű gyerekek

- a Steinmetz testvérek egymásért is küzdenek -


Egy szülőnek mi sem esik jobban, mint ha gyermekét dicsérik. Egy élsportoló szülőnek nincsen nagyobb büszkeség, mintha gyermeke sikereket ér el az élsportban. És ha mindez duplán adatik meg, akkor igazán különleges történettel állunk szemben.

A Steinmetz család a famíliák olimpiai vetélkedőjében minden bizonnyal eséllyel pályázhatna az első helyre. Az olimpiai bronzérmes vízilabdázó papának, és a négyszeres magyar bajnok kosárlabdázó mamának fiai ugyanis nem kevesebb, mint három olimpiai aranyat gyűjtöttek be eddig. A Vasas büszkeségei, a 29 éves Barnabás Sydneyben, és Athénban, míg a 24 éves Ádám az idei görögországi olimpián ért fel sportpályafutása csúcsára.

- Élsportoló szülőknél természetes volt, hogy gyermekeik is sportolnak – kezdi a családi beszélgetést Ádám. Több sportágat is kipróbáltunk, de az ősöktől örökölt labdaügyesség, és a víz szeretete egyértelműen a vízilabdához irányított minket.

- Ezek szerint te sem bánnád, ha gyermeked is sportolna?

- Szeretném, sőt ha tehetséges, akkor erősíteném is benne a szándékot. Már csak azért is, mert a sportolás a tanulásban is sokat segít.

- Mindketten a tipikus élsportoló, él tanuló mintáját személyesítitek meg, hiszen az olimpiai bajnoki címek mellett, az igen kemény jogi egyetemen is helytálltok. Barna, te államvizsga előtt állsz, Ádám, rólad meg azt olvastam, hogy tíz nappal az éremosztás után ötösre vizsgáztál. Nem jelent gondot számotokra a két dolgot összeegyeztetni?

- Számomra egyáltalán nem jelent terhet - mondja Ádám -, sőt úgy vettem észre, hogy a szellemi frissesség, segíti a medencében nyújtott teljesítményemet is.

- Én meg a két olimpia ellenére is eljutottam az államvizsga küszöbére – egészíti ki Barna testvérét.

- Akkor reménykedhetünk abban, hogy a pekingi olimpián akár két dr. Steinmetz is fog tempózni a válogatottban?

- Mi legalábbis minden tőlünk telhetőt megteszünk az ügy érdekében – erősítenek meg mindketten. Szeretnénk ott lenni Pekingben is, de ez persze a mindenkori szövetségi kapitánytól is függ.

- Kihagyhatatlan a kérdés, Kemény Dénessel, vagy valaki mással a válogatott élén?

- Egyelőre mi sem tudunk többet, mint más újságolvasó. A hírek szerint még nem dőlt el. Az új elnökségtől, és az új ajánlattól is függ.

- A megfiatalított Vasasban mindkettőtökre kulcsszerep hárul. Milyen érzés az új szerepkör, főleg neked Barna, mint csapatkapitánynak, és mire lehet képes az idei alakulat?

- Mindig is vágytam rá, hogy egy fiatal csapatban egyszer én legyek a rutinos öreg, ezért is vártam az idényt talán még nagyobb érdeklődéssel. Természetesen csapatkapitányként még többet kell nyújtanom, de úgy gondolom, hogy ahol ilyen center (a Vasas centere Steinmetz Ádám – a szerző) játszik a csapatban ott nagy baj nem lehet. A magyar kupa elhódításával, és a kitűnő Euroliga szerepléssel már várakozáson felül szerepeltünk. Ezért mindenre képesnek tartom az idei gárdát, de azért legyünk óvatosak. A vezetők bajnoki döntőbe várnak minket.

- Érdekes - mosolyog Ádám - a tavalyi idényben még én voltam a csapat egyik legfiatalabb játékosa, ma meg már idősnek számítok, pedig csak 3 hónap telt el időközben. Tudom, hogy rám is nagyobb szerep hárul megfiatalított csapatunkban, de ez csak nagyobb motivációt jelent számomra. Bár a keret erősebb volt tavaly, de szívvel pótolni lehet a hiányosságokat.

- Csak örülni tud az ember, ha körbenéz itt a Komjádiban, tele van gyerekekkel szinte egész nap, és ez nagyban köszönhető a ti eredményeiteknek is. Mit szóltok hozzá?

- Természetesen nagyon örömteli, hogy ilyen sokan akarnak vízilabdázni, már csak ennyi gyereknek megfelelő vízfelület kell. Ezért is örülök, hogy bővítik a Hajóst a Margit-szigeten, és hogy a vidéki vízilabdázás is fellendülőben van - vallja nagyon diplomatikusan a fiatalabbik Steinmetz.

- Ádám, belőled akár sportdiplomata is válhatna, arra most úgy is nagy szükségünk van.

- Érdekel is a dolog, akárcsak a sportmenedzselés. Ki tudja, mit hoz a jövő…

- És számodra Barna?

- Én sem véletlenül végzem a jogi egyetemet. Érdekel az ügyvédi szakma, szeretek kiállni az emberek igazáért.

- Azt már a vízben is láthattuk. Nem is oly rég, az öcsédre szálltak rá a medencében, aminek véres következménye lett. Ezt persze már te sem nézted tétlenül. Az élet minden területén kiálltok egymásért?

- Persze, jó testvérektől ez el is várható. Egy csapatban, egymásért játszunk, és ez így van rendjén.



Szabados Tamás


Hozzászólások (0 db)    Hozzászólás
 
MagyarEnglish

Login
Password
NewbieUnknown