Szimike jól van és gyógyulgat!

Mint ismeretes Szimi az Eger elleni kupa meccsen sérült meg. A vasasban a juniorok között oszlopos tagnak számít de, már többször helyet kapott a nagy csapatban is. De mi történt Egerben, bár azt hiszem nagyon kevés olyan ember van, aki ezt ne tudná! Bár a csapatunk simán győzött 3-0-ra de mégsem távozhattak a lányok és az őket ide is elkísérő lelkes szurkolóink nagy örömmel. Ugyanis történt, hogy Meléndez – Pál Bea adta fel a labdát a mi Sziminknek, aki hatalmas erővel ütötte be a pontot. Igen ám, de a földre érkezésnél valami történt! Valami, ami minden szurkoló és játékos rémálma egyben! A játékosunk a földre érkezés után összecsuklott. Ott feküdt a földön és sírt! A lelátón döbbent csönd volt. Itt még mindenki reménykedett, hogy nem olyan nagy a baj. De percről-percre nőt a kétségbeesés: Szimi nem tudta saját lábán elhagyni a pályát. Olyannyira, hogy mentőt kellett hívni hozzá, ami egyből korházba szállította. A hosszú sérüléséből még gyógyulgató Dégi Barbi kísérte el őt. Itt már azt hiszem nem a játéké volt a főszerep. Mindenki a nap hősére gondolt! A kórházban derült ki, hogy elszakadt a térdében a szalag. Szimi lábát egyből begipszelték. Itt már biztos volt műteni kell!

Szimi a múlt héten feküdt be a kórházba!

Következett a Kecskemét elleni kupa meccs! A lányok hatalmas csatában győzedelmeskedtek. A mérkőzés után beszéltem meg Barbival, hogy pénteken ők meglátogtják Szimit a kórházban, és ha van rá lehetőség, akkor én is lemennék velük. És természetesen volt rá lehetőség. Itt tudtam meg, hogy Szimi szerdán fekszik be Székesfehérvárra a kórházba és már csütörtökön meg is műtik. Mi pénteken indultunk útnak Tésztával, Anitával, Beussal és Barbival. Mi szurkolók vettünk neki egy doboz bonbont, egy plüss állatkát és egy virágcsokrot. Szimi nagyon örült a látogatásnak és az ajándékoknak.

Szimi állapota javul és már hétfőn hazaengedik!

Szimi ott feküdt az ágyon. Nagyon rossz volt látni, ahogy a mindig mosolygós fiatal játékos teljesen kiszolgáltatva fekszik. Szerencsére ott volt Tészta, aki hozva a szokásos formáját valóságos poénáradattal zúdította el a mi kis betegünket és végre, alighanem hosszú idő után kis mosolyt csalt az arcára. Szimi panaszkodott, hogy nagyon fáj neki a lába. Mi meg csak vigasztaltuk. Szerencsére egy nagyon jó fej szobatársa van, aki egy síbalesetett szenvedett és neki 6 hétig feküdnie kell. Megtudtuk, hogy Szimit hétfőn már haza is engedik. Hétfőn, ami nekünk csak 3 napnak tűnik, de neki 3 évnek számit.

Szívbe markoló érzés volt!

És Szimike csak feküdt! Persze mit is tudott volna csinálni szegény. Kért az orvostól egy fájdalomcsillapítót. Aztán következett egy mondat, amitől azt hiszem mindegyikünk torkába gombóc került és kis híja volt, hogy könnycsepp kerüljön az arcunkra. Szimike ezt mondta:” Én már sohasem fogok felépülni.” Nagyon rossz volt ezt hallani és látni, hogy a mi „kis lányunk” párnájával eltakarja az arcát, és sírni kezd. De szerencsére ismét ott volt Tészta, aki annyit tett hozzá, hogy jobb lesz, mint új korában és ezek a szalagok már soha nem fognak elszakadni. Majd megölelte. És aztán következett a legrosszabb. Bejött az orvos és egy gépet hozott. Egy gépet, amibe bele kellett, hogy rakja a lábát és az bealítva 60 fokba, hajlítja a lábát. Nagyon rossz volt látni, hogy az az ember, aki jó esetben simán, gond nélkül le tud nyomni 100 guggolást annak most egy fránya 60 fok is sikert jelentett. És ezt 20 percen keresztül. De Szimike erős volt, mint mindig! És bár fájt neki (de miért is ne fájt volna neki, amikor a keresztszalagon kívül még az oldalszalagja is elszakadt.) de csinálta tovább. Csinálta és csak csinálta hatalmas akaraterőről tanubizonyságot téve. Rossz volt látni. Azt hiszem mindenki maradt, volna még, de hát a lányoknak edzése volt és jönni kellett vissza! Szimivel még ott maradt Bea megvárni a „váltást”! A váltást, aki Előd János személyében érkezett meg.

Túl az első bajnokin Szimi nélkül!

Szombaton még két szurkolótársam is meglátogatta, akik csak azért nem pénteken jöttek, mert dolgoztak. Azt hiszem itt megmutatkozott egy olyan összetartás szurkoló és csapat közt, amit minden tábor és minden csapat megirigyelne! Ők is egy délutánt töltöttek a Szimikével! Szép gesztus volt! Eljött a vasárnap ahol a Nyíregyházát láttuk vendégül. A felnőttek simán 3-0-ra győztek, míg a juniorok sajnos Szimi nélkül felállva ugyanilyen simán, 3-0-ra kikaptak.(bővebben majd egy másik cikkben olvashattok erről) Szimit mind a két meccs után értesítettem az eredményről. A junior meccs után jobbulást kívántam és megnyugtattam, hogy már csak egy nap és itthon van! Erre a válasz tipikus Szimis volt: ”Hát igen és az biztos, ha kell én repülni, fogok csak már otthon, lehessek!” Válaszom az volt, hogy szerintem te még hazáig is futnál, ha kell! A telefonbeszélgetés alatt még megtudtam, hogy már 95 fokra kell hajlítania a lábát és már ez is, megy neki! Hajrá Szimi!

Befejezésül!

Sajnos nagyon fájó veszteség ez a csapatnak és szurkolónak egyaránt! Nagyon várjuk, hogy felépülj, és újra magadra ölthesd a Vasas-címeres mezt! Nagyon várjuk, hogy újra pályán lehess, és úgy üssed a pontokat, mint talán senki más! Mikor ezeket, a sorokat olvasni fogod akkor már otthon vagy a saját kis meg szokott környezetedben a saját kis ágyadban és a saját kis szobádban és talán ez is hozzá, járul a mielőbbi gyógyulásodhoz! És reméljük, mielőbb hallhatod majd a pályán oly sokunk kedvenc dalát a „3-at kaptok még”- et! Szimi ezt most szívből kívánom, és azt hiszem az összes szurkoló nevében beszélhetek, hogy mielőbb gyógyulj, meg és ne foglalkozz semmivel csak azzal, hogy mielőbb újra a pályán lehess, és beüthessed azokat a fránya pontokat!

Hajrá Vasas és Hajrá Szimi!