Január óta egy tizenhat éves, istenáldotta tehetség bontogatja szárnyait a Vasasban, aki méltó utóda lehet a jövőre 60 éves teniszszakosztály – és egyben a magyar teniszsport –legnagyobbjainak, Asbóth Józsefnek, Körmöczy Zsuzsának, Taróczy Balázsnak és Temesvári Andreának. Szenzációs idei sikersorozatának köszönhetően a nevét már szinte az egész ország ismeri, ám feltehetően sokan szeretnének többet is megtudni róla – és nem csak azért, mert jól teniszezik...

Szávay Ágnes 1988. december 29-én született Kiskunhalason, s több labdajáték kipróbálása után, hatévesen kezdett el teniszezni édesanyja útmutatásával a család lakóhelyén, Soltvadkerten. A választás azonban nem elsősorban a labda mérete miatt esett erre a sportágra, hanem sokkal inkább azért, mert a sportszerető szülők – a TF-et végző mama korábban a főiskola NB I-es csapatában kézilabdázott, a papa (Szávay Zsolt) pedig a helyi futballklub játékosa volt – hobbiszinten maguk is teniszeztek. Áginak pedig mindössze három évre volt szüksége ahhoz, hogy felhívja magára a szakemberek figyelmét, ekkor ugyanis legyőzött egy Kecskeméten teniszező, nála idősebb fiút, akinek az edzője, Ujhidy Zoltán átcsábította őt a hírös városba. Ezt követően cirka öt év telt el úgy, hogy naponta száz kilométert utazott oda-vissza a szüleivel azért, hogy edzhessen, ám saját bevallása ezt hamar megszokta. Ehhez az időszakhoz fűződik egyébként az egyik legemlékezetesebb tenisszel kapcsolatos élménye is: tizenegy éves korában, Párizsban szerepelt először külföldi versenyen, azaz pontosabban csak szerepelt volna, mivel egy hatalmas szélvihar miatt az egész torna elmaradt…

Azonban természetesen nem ezért hagyta el két évvel később a nevelőegyesületét, hanem azért, mert játéka láttán az egykori kiváló játékos, Kuharszky Zoltán „kezében megállt az ütő” és azonmód beajánlotta őt a Talentum Tenisz Centrumba, ahol szinte minden szempontból jobb körülmények várták. A család ekkor – áldozatkészségéről nem először és nem is utoljára tanúbizonyságot téve – úgy döntött, hogy a „női szakasz” felköltözik Pestre, szem előtt tartva azt is, hogy Ági öt évvel fiatalabb húga, Blanka is ezt a sportágat űzi (ma már korosztályában ő is a legjobbak között van), ráadásul így a mama edzőként is figyelemmel kísérhette lányai fejlődését. Az édesapa és az immár 18 éves Levente viszont Soltvadkerten maradt, így a család azóta többnyire csak hétvégenként találkozik.

A klubban eleinte Barátosi Levente és Gattyán Kriszta foglalkozott vele – és többek közt Gubacsi Zsófival –, majd később Hornok Miklós lett az edzője. A tehetség, az akaraterő, a céltudatosság és a kiváló szakmai munka hamar meghozta a gyümölcsét, hisz Ági korosztályában több magyar bajnoki címet is szerzett, és első juniorévében, 2002-ben rögtön tornagyőzelemmel nyitott párosban (idehaza, az Idom Kupán), a következő esztendőben, Horvátországban pedig már egyesben is trófeát nyert.

A (junior) Grand Slam-tornák közül a 2003-as Roland Garros volt számára az első, s bár itt szingliben hamar kiesett, Németh Virággal az oldalán bejutott a negyeddöntőbe, ahol a 0–1-es mérkőzés- és 5–0-s játszmaállásnál hirtelen fellépő derékfájdalmai miatt sajnos fel kellett adnia a küzdelmet – ez volt egyébként idáig az egyetlen komolyabb sérülése.

A 2004-es évet két fedettpályás sikerrel kezdte, előbb a szlovák bajnokságot nyerte meg egyesben, majd a változatosság kedvéért a csehet párosban, az év közepén pedig a junior Európa-bajnokságon is letette a névjegyét, hisz újoncként meg sem állt az elődöntőig. Ezt követően szeptember elején, második indulása alkalmával párosban elődöntőt játszott a US Openen, a hónap végén, Ciampinóban pedig bemutatkozott a felnőttek között is, méghozzá jellemző módon egy játszmaveszteség nélküli tornagyőzelemmel (!!), ráadásul ugyanitt duóban is csak egy lépésnyire volt a finálétól.

És ezzel elérkeztünk 2005-höz. Mint már említettük, az év legelején a Vasashoz igazolt és azóta – az egybeesés ugyebár nem lehet véletlen – sikert sikerre halmoz. Kezdésként januárban megnyerte az Australian Open egyik előversenyét párosban, majd a melbourne-i Grand Slam-viadalon újonc létére egyesben és párosban is döntőbe jutott, ám akkor még mindkettőben alulmaradt. Februárban, az első két felnőtt WTA-tornáján (Bogotában, illetve Acapulcóban) a selejtezőket sikerrel vette, azaz, főtáblás volt, április elején pedig egyesben és párosban is megnyerte a dinani ITF-versenyt – „természetesen” szintén a felnőttek mezőnyében –, s az április végi, Fed Kupa-bemutatkozása is jól sikerült, hiszen öt meccséből (négy páros és egy egyes) csupán egyszer hagyta el vesztesként a pályát. Ezután jött a Roland Garros, ahol Martina Hingis nyomdokaiba lépve kettős győzelmet aratott és ez által a 3. helyre ugrott előre a junior világranglistán.

Franciaországba egyébként már úgy utazott ki, hogy előzőleg aláírta első szponzori szerződését a Kész Kft.-vel, hazatérve pedig a SEAT is a patronálói sorába lépett, s külön érdekesség, hogy a spanyol márka az anyagi támogatás mellett minden döntőbeli szereplése után egy-egy hónapos gépkocsi-használattal is segíti a felkészülését. Párizsi sikereinek köszönhetően harmadik wimbledoni juniorbajnokságán már első kiemelt volt, ám ez sem jelentett tehert a számára, a fehérorosz Viktoria Azarenkával párban itt is az élen végzett, s edzője, Bocskay József szerint az egyesben is döntős lehetett volna, ha a 11-re kiírt elődöntőt megelőzően nem 10-kor, hanem a szokásnál korábban nyitják ki az All England Club kapuit…

Azonban bőven kárpótolta magát ezért Modenában, a 140 ezer dollás összdíjazású felnőtt viadalon ugyanis a selejtezők után sorrendben a világranglista (akkori) 114. helyezettjét, a fehérorosz Jakimovát, a cseh Ondraskovát (81.) és a versenyen elsőként rangsorolt, ráadásul hazai pályán játszó Schiavonét (23. – !!) kiverve az elődöntőig jutott, s ez által 103 helyet javított pozícióján a felnőtt világranglistán, továbbá ennek köszönhetően indulhat az augusztus végén kezdődő US Open főversenyének selejtezőjében.

Nem pihenhetett azonban sokat, hiszen néhány nappal később már Svájcban, a klostersi junior Eb-n kellett helytállnia, s bár párosban Borsányi Csillával „csak” a negyeddöntőig jutott, egyesben játszmaveszteség nélkül lett kontinenselső! Ezzel pedig igen előkelő társaságba került, hisz a 18 éven aluliak korosztályos versenyének első kiírásában például Carlos Moya, illetve Martina Hingis diadalmaskodott, de nyert itt Sébastien Grosjean (1996) és Anna Kurnyikova (1995) is.

A magyarok közül viszont előtte csak Mandula Petra tudott ezen a viadalon győzni, ő 1996-ban bizonyult a legjobbnak. A júliusi budapesti WTA-tornán tehát már junior Eb-győztesként léphetett pályára, ám – elsősorban a fáradtsága miatt – sajnos már az első körben búcsúzni kényszerült, igaz, így legalább több ideje maradt felkészülni a vizsgáira, melyekre a Novus Gimnázium magántanulójaként csak most tud(ott) sort keríteni.

Az augusztus 15-ei állás szerint a junioroknál vezeti a világranglistát – ezt magyar teniszező még nem mondhatta el magáról –, a felnőtteknél pedig egyesben a 189., míg párosban a 163. helyet foglalja el. Tizenhetedik születésnapját azonban már a világ 150 legjobb teniszezőnőjének egyikeként szeretné ünnepelni, a távlati célja pedig az, hogy példaképeihez (André Agassi, Steffi Graf, Roger Federer, Marat Szafin) hasonlóan bekerüljön a Top 10-ben, s ott hosszú évekig megőrizze a pozícióját.

A Vasas nevében is kívánjuk: így legyen!